2010. május 16. - Nyulasi Gábriel

Az ihatóbb Magyarországért mozgalom előzetesen helyszínelt a 2010. május 22-én megrendezésre kerülő Strázsahegyi Pincék Fesztiváljának területén. Tettük ezt május 1-én, kiváló időben, és hangulatban megtartva a Magyar szőlészeti és Borászati Munkálatok Ünnepét.

A Strázsahegyi Pincék Fesztiváljának térképe

Kaltenecker Andrea, aki az Ezer Pince Szőlészeti és Borászati Tanösvény “szülőanyja” fogadott minket a monori vasútállomáson egy kellemes, tiszta, erős ízzel: a Megyeri-Hanti pince naturális 2009-es meggypálinkájával. Még az állomáson elmondtam a beszédemet, mely röviden a megtisztulásról szólt, melyet a pincékbe visszatérve élhetünk át. A pincék nem mások, mint az anyaméh védelmező üregei, és  újjászülethetünk a pókhálós, hűvös falak között ha magunk is úgy akarjuk.

Rövid gyaloglás után értünk fel a Strázsahegyre, amely jó barátként fogadott, hiszen nem először járunk bájos pincéi között. A hegyen bandukolva csapatunkat egymás után invitálták a gazdák rögtönzött kis kóstolókra. Megízlelhettünk egy kis Izabellát, és még néhány friss borocskát, majd a már előre lebeszélt helyszínre igyekeztünk, a Lukácsy Pincészethez.

A családias hangulat Lukácsy György birtokán is folytatódott, itt ismerkedhettünk meg egy ritkán kóstolható fajtával, a Jubileum 75-el. Már a neve is mutatja, hogy az előző rendszer céltudatos “fantáziája” keresztelte el. Szülei az Ezerjó és, a Szürkebarát,  a kecskeméti nemesítő bázison állította elő Kurucz András és Kwaysser István 1951-ben. Bora reduktív technológiával megtámogatva, szép savakkal, zamatos aromákkal örvendezteti meg a borkortyolót.

Cukorgyűjtésre is hajlandó, Lukácsy György bora is ezt bizonyította, a 2009-es késői szürete azon kevés borok közé tartozik, melyek egyszerre édesek, és egyszerre frissítőek. A formás kis maradék cukor mellé, virgonc savak kapcsolódnak be az ünneplésbe, a “jubilálásba”, a borkortyoló ajkában. György a  házigazda, és pincemester miközben megosztotta velünk gondolatait, a csapatunk másik része kisfiával Petivel beszélgetett, aki bogáridomítás alatt, még egy verset is elmondott nekünk.

Petike versmondásáról készült videó, itt érhető el

Néhány állomáson átkelve a tanösvényen, a már türelmetlenül váró, (kissé elhúzódott a program első része) Megyeri-Hanti Pincészethez érkeztünk, ahol Megyeri Szabolcs, és Szabó Gyula fogadott. Itt ebéd előtt rögtön kiváló Cserszegi Fűszeres törkölypálinkával indítottunk. Csapatunk éhét már jócskán felverték a borok, és pálinkák, így a szürkemarha pörkölt majd az ízes, és túrós batyu gyorsan eltűnt a bendőnkben. Külön szólnék a savanyúságról, melyben a szokásos uborka mellett, eddig még nem tapasztalt módon szőlőszemek is voltak. Az étkezés befejeztével is jól esett az ezüstérmes Ezerjó pálinka. A tüzes ital különlegességét fokozta, mely zamatában is megjelent, hogy 70%-ban aszúszemekből készült.

A Jubileum 75 fedőnevű bor,  már jó ismerősként köszöntött friss, ropogós ízeivel, játékos savgerincével. A Cserszegi Fűszeressel is komoly barátságot kötöttünk, immár nem pálinka, hanem bor formájában. A 2009-es nedű hozta az ismert fajtajelleget mézes, bodzás hangszereléssel. Aranyérmes pálinkával is segíthettük emésztésünk a bőséges ebéd után, Sárgamuskotály törkölyének zamatait szippantottuk magunkba. Ennyi ünneplés után egy kis pihenőre is szükség volt, a borkóstoló Kékfrankos rozé tételét, a pince föld feletti dombocskáján pörgettük poharunkban. A vidék inkább a fehér borokban erősebb, ezért a pincemester villányi szőlőből készített markáns vörösborokat.

A 2008-as Cabernet Franc, illetve a Cabernet házasítás hozták a termőhely potenciálját. Bármelyik villányi gazda becsületére váltak volna ezek a mediterráneumot idéző nedűk. A jó vörösbor “melléktermékét” is megkóstoltuk egy Cabernet Sauvignon pálinka formájában. Keretként vendéglátóink Meggypálinkával búcsúztattak, ez a pálinka némi pluszt tartalmazott az erjesztési technológiában, illat, és zamatképlete ezáltal dúsabbá vált. Elmondhatjuk, (és ezzel minden Bortársunk egyetértett) hogy helyszínelésünk teljes sikerrel végződött. A Strázsahegyre, ha a Jóisten is úgy akarja, visszatérünk!

“Az egyedi atmoszféra, mely a táj kisugárzásából, a barátságos emberek, és borok együtteséből származik, visszatérésre sarkallja az odalátogatókat. A monori Strázsahegyből borfesztivál szempontból lehet még egy második Etyek is, ebbe az irányba mutat a hangulatos pincefalu varázsa, és közelsége a fővároshoz. ” - írtam néhány hónapja a Borászportálokon, megvan a visszatérés időpontja:

2010. május 22. - Strázsahegyi Pincék Fesztiválja 

Bővebb információk: www.pincekfesztivalja.hu